A phlebológia kialakulása Magyarországon

Hungarian Venous Forum

Dr. Sándor Tamás Ph.D.

Összefoglalás

Az angiológia, mint önálló tudomány, a phlebológiával együtt, Magyarországon Bugár-Mészáros Károly munkájával kezdődött, akinek 1944-ben megjelent könyvében a vénák betegségeiről is hosszabb fejezeteket olvashatunk. A második világháborút követő években Géza de Takats az Egyesült Államokban játszott fontos szerepet a modern vénás sebészet megteremtésében. 1961-ben jön létre a Magyar Sebész Társaság Angiológiai Szekciója, ami 1966-tól, mint Magyar Angiológiai Társaság működik. Soltész Lajos kezdeményezésére alakul meg a MAT Phlebológiai Szekciója, Radó György vezetésével, 1979-ben. A szekció szervezését Hetényi András, Sándor Tamás és Várkonyi Viktória segítette. A 80-as években korszerű phlebológiai centrumok alakulnak az országban. Kiépülnek a nemzetközi kapcsolatok, elsősorban a vénás betegségek osztrák (Robert May) és német szakértőivel (Oswald Petter). 1987-ben Acsády György veszi át a Phlebológiai Szekció vezetését. Az ő irányításával széleskörű phlebológiai tevékenység bontakozik ki hazánkban. A szekció továbbképző tanfolyamokat és konferenciákat szervez, magyar phlebológusok nemzetközi konferenciákon tartanak előadást, külföldi specialisták látogatnak hozzánk, tudományos közlemények, kandidátusi disszertációk jelennek meg phlebológiai témákról. Vas György monográfiája után Nemes Attila, majd Bihari Imre könyvet ír a vénák betegségeiről. Acsádynak köszönhető, hogy a Nemzetközi Phlebológiai Unió első európai kongresszusának megrendezését Magyarországnak ítélte. Az 1993-ban Budapesten rendezett kongresszuson az 1000 résztvevő közt ott volt a világ valamennyi vezető phlebológusa. 1994 nyarán jelent meg a MAT, később, mint MAÉT - Magyar Angiologiai és Érsebészeti Társaság - hivatalos folyóirata az „Érbetegségek”, ahol külön rovata van a vénák betegségeinek. 1997-ben alakul meg a „Szklerotizálók Klubja”. A rendszeres összejöveteleken az előadások témája egyre inkább kibővül, nemcsak a vénás betegségek valamennyi aspektusát, hanem a határterületek kérdéseit is felöleli. A belgyógyászati phlebológiai tevékenység szervezésében és kutatásában Meskó Évának és Pécsvárady Zsoltnak van kiemelt szerepe. Monos Emil a vénás rendszer élettanának világszerte ismert kutatója. A szekció további elnökei: Hetényi András, a vénás betegség patomechanizmusának és diagnosztikájának, – Sándor Tamás a vénás thromboembóliák profilaxisának, – Menyhei Gábor a vénás sebészet és a SEPS specialistája. A hazai phlebológia fejlődését sokban előmozdította Bihari Imre, aki a szklerotizáló kezelés, – beleértve a habszkleroterápiát, – elsőszámú szakértője, az „Érbetegségek” főszerkesztője, alapítója és fáradhatatlan szervezője a ”Szklerotizálók Klubjának”, ami napjainkban „Vénás Fórum” néven működik. A magyar phlebológia sokat köszönhet a téma világszerte ismert két kiemelkedő személyiségének, Gloviczki Péternek, a Mayo Klinika vezető érsebész professzorának, az Amerikai Vénás Fórum 15. elnökének és Várady Zoltánnak a Frankfurti Vénaklinika alapítójának és professzorának, akik sokrétűen segítik munkánkat.

Kulcsszavak

Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, Phlebológiai Szekció, „Érbetegségek” – folyóirat, Szklerotizálók Klubja, Vénás Fórum

A phlebológia nyomai már a 48-as szabadságharc után megtalálhatók Magyarországon. Balassa János a v. saphena magnát a comb felső harmadában percutan öltéssel aláhurkolta, a megkötött hurkot néhány nap múlva eltávolította és a műveletet a térd alatt megismételte (1). Az 1920-as években Elischer Ernő tömény varicosus vénákat percutan körülöltötte (5), vitéz Novák Ernő pedig tankönyvében a Trendelenburg-Madelung műtétet ajánlotta a visszértágulatok kezelésére (6). Az angiológia, mint önálló tudomány, a phlebológiával együtt, hazánkban Bugár-Mészáros Károly munkájával kezdődött. 1944-ben jelent meg „Az érbetegségek diagnostikája, kór- és gyógytana” című könyve, amelyben már jelentős fejezeteket olvashatunk a visszerek betegségeiről (7).

Bugár-Mészáros Károly (1930-1989) (1. ábra) Herzog professzor I. Belgyógyászati Klinikáján kezdte pályafutását. Fiatal orvosként az Erzsébet kórházban már igazgató. Tübingenben és Londonban ismerkedett meg az angiológiával. Magyarországon az elsők között alkalmazza az antikoaguláns kezelést phlebothrombosisban (8). A felületes thrombophlebitist a gyulladt ér fölé adott heparin-quadlikkal kezelte. 1968-ban Amsterdamban a III. Phlebológiai Világkongresszuson ismertette saját phlebotrop gyógyszerét. A kapszula rutint, aescint, vitaminokat és esszenciális lipideket tartalmazott. Az István kórházban iskolateremtő osztályán (Okos Gizella, Kusztos Dénes, Landi Anna) elindította hazánkban a belgyógyászati angiológiát. Bugár-Mészáros az 1966-ban megalakult Magyar Angiológiai Társaság (MAT) első, majd 1972-től örökös elnöke. 1967-ben Barcelonában a Nemzetközi Angiológiai Társaság alelnökévé választották. A róla elnevezett díj – a Soltész Lajos díj mellett – a MAT legmagasabb kitüntetése.

Géza de Takáts az Egyesült Államokban játszott jelentős szerepet a modern rekonstrukciós érsebészet, így a véna sebészet megteremtésében (9). Geza de Takats (1892-1985) (2. ábra) Budapesten, a Sebészeti Klinikán volt tanársegéd, az I. Világháborúban főhadnagy- katonaorvosként a keleti fronton operálta a sebesülteket. Rockefeller-ösztöndíjjal került Koppenhágába, az egyetem sebészeti klinikájára, majd 1925-ben Chicagóba, ahol megalapította a Northwestern University véna klinikáját (1936).  A University of Illinois Érsebészeti Klinikájának vezető professzora (1952), az International Cardiovascular Society elnöke (1952-1954). Amerikában elsőként végzett v.cava thrombectomiát és ligaturát. Bebizonyította, hogy a heparin a subcutan szövetekből is felszívódik, így tőle származik a heparin-profilaxis ötlete (10).

A II.Világháború után, a 40-es évek végén, itthon sebészek közölték az első kimondottan phlebológiai jellegű cikkeket. Rubányi (11) leírta a fossa ovalis anatómiáját és a korrekt crossectomiát. Balás, Görgő, Ránky és Stefanics a phlebographia úttörői hazánkban (12). Ismertették továbbá a Paget-Schrötter szindróma klinikumát és kezelését (13).
A Rákosi rendszerben számos betegséget a pavlovi idegteóriával magyaráztak. Rajka és Korossy szerint a lábszárfekély és a bőrelváltozások, – az „ulcus cruris neuroangiosum” és a „neuroangiosis cruris haemosiderosis” – is corticovascularis reflex, vasospasmus talaján alakul ki (14).

Ebben az időszakban kezdődött nálunk a varicositas szkleroterápiája. A vasfüggöny azonban akadályozta a Nyugat-Európában már népszerű módszer elterjedését: hiányoztak a „bizonyítékon alapuló” tudományos közlemények, csaknem lehetetlen volt a korszerű szklerotizáló anyagok beszerzése. A hiányos ismeretek és a nem megfelelő szerekkel végzett szklerotizáció nemegyszer mélyvénás trombózisokat okozott. Okos Gizella poszttrombotikus szindrómában szenvedő betegek adatait dolgozta fel, közülük sok beteget előzőleg valóban szklerotizációval kezeltek (15). A szövődmények miatt a Magyar Angiológiai Társaság sokáig ellenezte az eljárást, csak seprűvénák kezelésére ajánlotta (16). Ennek ellenére Bodoky György megfelelő szaktudással és megfelelő gyógyszerekkel kiváló eredményeket ért el. Az áttörés és fordulat az NDK-s tapasztalatok átvételének (17), elsősorban azonban Bihari Imre munkáságának köszönhető (18,19).

Az 50-es évektől számottevően elősegítették a modern phlebológia megteremtését Urai László előadásai és publikációi. Urai László (1920-1987) (1. ábra) a IV. Belgyógyászati Klinika, majd az Országos Kardiológiai Intézet professzora, Svájcban és Hollandiában tanulmányozta a nagy angiológiai központokat. Számos egyetemi és továbbképző előadást tartott, speciális kollégiumokat szervezett a belgyógyászati angiológia és a phlebológia tárgyköréből. A haemorheológia egyik megteremtője hazánkban. A MAT elnöke (1983-87), a Nemzetközi Angiológiai Unió igazgatótanácsának elnöke (1982).

1961-ben jött létre a Magyar Sebész Társaság Angiológiai Szekciója, amely 1966-ban Magyar Angiológiai Társasággá alakult át. A társaság lelke és alapítója Soltész Lajos volt. Ezekben az években minden hónap harmadik péntekének délutánján a Nádor utcába, az egészségügyi szakszervezet székházába jártunk angiológiai ülésekre: itt szívtuk magunkba az új angiológiai, phlebológiai, érsebészeti ismereteket. Soltész Lajos (1917-1982) (1. ábra) a debreceni egyetemen szerzett orvosi diplomát. Fiatal orvosként a balassagyarmati kórházban együtt dolgozott Littmann Imrével, aki a hazai szívsebészet egyik megalapítója. A háború és hadifogság után visszatért Balassagyarmatra. 1951-ben került Budapestre, a Városmajor utcai Sebésztovábbképző Klinikára.1953-ban megteremtette a klinikán az érsebészeti osztályt. Az intézet az ő vezetésével 1957-től, mint Ér-és Szívsebészeti klinika működött. Soltész Lajos a magyar érsebészet megalapítója és úttörője. A modern rekonstrukciós érsebészet számos műtétét először végezte hazánkban. Nemcsak iskolateremtő professzor, hanem igazi humanista, melegszívű jó barát volt.
1963-ban jelent meg Vas György első magyar nyelvű, kifejezetten phlebológiai jellegű monográfiája, kitűnő összefoglalás az alsó végtag vénás betegségeiről (20)(3. ábra).

1968-ban Bugár-Mészáros Károly a Nemzetközi Phlebológiai Unió (UIP) amszterdami kongresszusán a poszttrombotikus szindrómáról, 1971-ben a luzerni kongresszuson a vénás gangrénáról tartott előadást. 1973-ban bőrgyógyászok kezdeményezték, hogy „A dermato-venerológia haladása” 17. kötete, a magyar angiológia jeles képviselőinek írásaival (Urai, Bugár-Mészáros, Vas, Ránki, Stefanics, Soltész, Okos, Kiss, Radó) teljes egészében a vénás betegségek kérdéseit tekintse át (21).

1976-ban a Svéd Intézet ösztöndíjával 1 évet töltöttem Malmőben, a Lundi Egyetem Érsebészeti Klinikáján. Itt ismerkedtem meg a modern gyógyszeres trombózis profilaxissal és trombózis diagnosztikával. Soltész Lajos nagy érdeklődéssel kérdezett tapasztalataimról. Ő kezdeményezte, hogy szervezzünk kerekasztal konferenciát a vénás thromboembóliák korszerű megelőzéséről. Rá jellemző módon nagyon gondosan szervezte az előkészületeket. A meghívott előadókkal - Alánt, Érdi, Krasznai, Lelkes, Márk, Sándor, Vimláti - az Érsebészeti Klinikán 3 alkalommal, 3-3 órát vitatkoztunk a kérdésekről. A Magyar Sebész Társaság meghívására Soltész elnökletével, 1979-ben lezajlott konferencia olyan sikert aratott, hogy a Magyar Angiológiai Társaság pécsi, majd a Magyar Kardiológusok Társasága, a Magyar Gerontológiai Társaság és a Korányi Frigyes TBC és Pulmonológiai Társaság balatonfüredi üléssorozatán meg kellett ismételni. Saját kontrollált és randomizált klinikai vizsgálatom során, Magyarországon elsőként bizonyítottam sebészeti és urológiai betegeken a kis dózisú subcutan heparin profilaxis védő hatását és indítottam el bevezetését hazánkban (22). Később az LMWH hazai alkalmazásában volt vezető szerepem (23).

Soltész 1979-ben Brazíliából, az angiológiai világkongresszusról jött haza. Ott tapasztalta, hogy a vénás betegségekkel számos országban önálló társaságokban, vagy phlebológiai szekciókban foglalkoznak. Ekkor  vetette  fel először, hogy Magyarországon is létre kellene hozni az angiológiai társaság  phlebológiai szekcióját. A szervezésben mindenekelőtt - Radó Györgyre, továbbá Hetényi Andrásra rám, Sándor Tamásra gondolt.

Radó György (1918-1998) (4. ábra) Debrecenben az orvosi egyetemen évfolyamtársa volt Soltész Lajosnak. 1942-ben behívták katonának, majd munkaszolgálatosként a keleti frontra került. 1944 szeptemberében sikerült megszöknie és eljutnia Budapestre, ahol bekapcsolódott az antifasiszta ellenállásba, illegalitásban élt.1945 után először a hajdúböszörményi, majd a budafoki bőr- és nemibeteggondozóban, később az OKI venerológiai osztályán dolgozott.1949-ben lett hivatásos katonaorvos. Különböző minisztériumi beosztások után, 1953 júniusában a Központi Honvédkórház parancsnokává nevezték ki. 1956 októberében, a forradalom idején, mint a kórház ezredes-parancsnoka szervezte és irányította a kórházba özönlő sebesültek ellátását, amint mondta: „az orvosi eskü és a tízparancsolat elvei szerint”. Egyformán mentette a felkelőt, az ávóst, a szovjet kiskatonát. Megválasztották a forradalmi bizottság elnökének. November 4.-e után akadályozta, hogy a sebesült felkelők az ÁVO kezébe kerüljenek. A megtorlás nem maradt el.1957 májusában letartóztatták, hazaárulással, szovjet katonák meggyilkolásával vádolták. Orosz tisztek igazolásának köszönhette, hogy elkerülte a halálbüntetést. 12 évi börtönre ítélték. A börtönben együtt ült Bibó Istvánnal, Göncz Árpáddal, Darvas Ivánnal. 5 év után szabadult. Nem volt állása. Ekkor fordult barátjához, Soltész Lajoshoz. „Bőrgyógyász vagy, foglalkozz a lábszárfekéllyel, vénás betegségekkel” – mondta Soltész, aztán hozzásegítette, hogy állást kapjon. Radó György komolyan vette a tanácsot. Budán a Fekete Sas utcában létrehozott rendelője valóságos fogalom volt. A betegeket a legkorszerűbb bőrgyógyászati, phlebológiai elvek szerint gyógyította. A krónikus vénás elégtelenség bázisterápiájának, a kompressziós pólyáknak első számú szakértője volt. A Radó-féle célzott kompresszió (az elégtelen perforánsok felett kialakult fascialyukak habszivacs-gömbökkel történő blokkolása) – ma is elfogadott módszer (24). Kitűnő nemzetközi kapcsolatot épített ki osztrák, német és francia phlebológusokkal. 22 közleménye jelent meg phlebológiai tárgykörből. A magyar phlebológia fáradhatatlan élharcosa volt (25). A Magyar Angiológiai Társaság Phlebológiai Szekciójának első elnöke. A rendszerváltás után vezérőrnaggyá nevezték ki. A Honvédkórház évekig az ő nevét viselte.

Ilyen előzmények után alakul meg a Magyar Angiológiai Társaság Phlebológiai Szekciója, 1979-ben (5. ábra). Fennmaradt a vezetőség második üléséről készült jegyzőkönyv (6. ábra).
A szekció közreműködésével, a 80-as években indul meg a lelkes phlebológiai munka. Centrumok alakulnak az országban, ahol korszerű phlebológiai kezelést végeznek. Ilyen centrum Budapesten az Érsebészeti Klinika (Acsády Gy., Dzsinich Cs., Nemes A., Entz L., Hüttl K., Szlávy L.)), az Orvostovábbképző Egyetem, a Szabolcs utcában (Bihari I., Lakner G.), a Bőrgyógyászati Klinika (Várkonyi V., Takácsy T.), a Kútvölgyi Kórház (Sándor T., Hunyi L.) és a Kardiológiai Intézet (Káli A.). Vidéken is létrejönnek phlebológiai bázisok, így Kistarcsán (Meskó É., Pécsvárady Zs.), Ajkán (Hetényi A.), Pécsett ( Márk B., Lelkes J., Menyhei G., Hrabovszky T.), Miskolcon (Gyurkó Gy., később Mátyás L. ), Szegeden (Szabó T.) és Dunaújvárosban (Fórizs Z., Bartos G.).

Az ulcus cruris modern bőrgyógyászati kezelésének irányítója ebben az időben Várkonyi Viktória (7. ábra), aki a gyógyítás mellett a lábszárfekéllyel kapcsolatos valamennyi kérdést összefoglalja tanulmányaiban, majd később a gyakorló orvosok számára publikált atlaszban (26, 27).

Egyre inkább ki épültek nemzetközi kapcsolataink, elsősorban a vénás betegségek osztrák és NDK-s szakértőivel (8. ábra). 1980 októberében Robert May profeszszor meghívására népes magyar küldöttség vett részt az ausztriai Igls-ben rendezett „Beckenvenen Symposiumon”, és ismerkedett a May-Thurner szindrómával és élvezte a professzor nagyvonalú vendégszeretetét (28). Sikeres előadást tartott: Acsády, Dzsinich, Entz, Radó, Sándor, Soltész, Szlávy, Török és Várkonyi. Ott volt a kongresszuson, már „amerikai színekben” Gloviczki Péter, aki a mikrosebészeti módszerekkel készített lympho-venosus anasztomózisokról beszélt. Az NDK phlebológusai, elsősorban Oswald Petter szintén segítették munkánkat. Előadásokat tartottunk a Keleti-Tenger partján rendezett „Phlebologenwochen” Zempinben, majd Ahrenshoop-ban (Radó, Hetényi, Hrabovszky, Sándor, Somogyi, Várkonyi), később pedig az Odera menti Frankfurtban, majd Torgauban. 1988-ban Ahrenshoopban Földi Mihály, a Németországban élő professzor, a nyirokkeringés világszerte nagyrabecsült szakértője ismertette a lymhoedema kezelésére kidolgozott komplex kezelési módszerét. 1983-ban az UIP világkonresszusán Brüsszelben Acsády, Bihari, Radó képviselte a magyar phlebológusokat. 1985 májusában a Phlebológiai Szekció a Magyar Dermatológiai Társasággal karöltve három napos konferenciát szervezett Szegeden „Az alsó végtag vénás keringési elégtelenségéről”, jelentős nemzetközi részvétellel. Ugyanebben az évben Nemes Attila és Szabó Imre írt népszerű ismeretterjesztő könyvet, hasznos tanácsokat adott visszérbetegeknek (29) (9. ábra). Fontos esemény volt a Nemzetközi Phlebológiai Unio (UIP) első nagy-britanniai konferenciája Londonban, 1985-ben, amelyet a magyar származású John Dormandy és Andrew Nicolaides szervezett (30). Az UIP vezetőségébe beválasztották Acsádyt és Urait. A kongresszuson Fórizs Zoltán a Doppler UH vizsgálatokról beszélt, Tasnádi Géza a vénás dysplasiáknak a gyakorlatban kitűnően alkalmazható osztályozását, Bihari Imre a nem traumás A-V shunt varicositas klinikai jellegzetességeit és a Smetana késsel elért eredményeit mutatta be, Sándor Tamás a mélyvénás trombózis radioizotópos diagnosztikáját és a heparin-dihidroergotamin profilaxis hatását ismertette. Gloviczki Péter a Mayo Klinikáról a nagy kaliberű vénák pótlására az időleges A-V fistulával kombinált spirális véna graftokat ajánlotta. Márk Bertalan a krónikus v.femoralis communis elzáródás Gore-Tex protézissel történő pótlásáról beszélt. Acsády György előadásában igazolta, hogy nem szükséges a krónikusan elzáródott v.cava inf. pótlása, az elzárt szegment egyszerű reszekcióját követően megszűnnek a súlyos poszttrombotikus panaszok, a lábszárfekélyek begyógyulnak. Ugyancsak Acsády számolt be az ulcus cruris kezelésében a hidrokolloid kötszerek jótékony hatásáról. Több mint húsz évvel Vas György monográfiája után,1986-ban jelent meg az első, valóban modern, magyar nyelvű    phlebológiai kézikönyv, amit Nemes Attila szerkesztett: „A vénák betegségei és kezelésük” (10.ábra). Nemes professzor Soltész Lajos utóda az Érsebészeti Klinikán. Felismerte, hogy a vénás betegségek valósággal népbetegségnek tekinthető betegségcsoportot jelentenek. Az új ismereteket tekinti át és foglalja össze könyvében. A szerzők a klinikum és kezelés specialistái. Van köztük belgyógyász, általános sebész, érsebész, plasztikai sebész, bőrgyógyász és radiológus: Acsády Gy., Galambos J., Hetényi A.,  Horváth  L., Mester Á., Nemes A., Papp S., Radó Gy., Sándor T., Tasnádi G. és Urai L. Sajnálatos módon a szklerotizáló kezelés a kiválóan szerkesztett munkából kimaradt (31). 1987-ben Acsády György lett a Phlebológiai Szekció új elnöke. Acsády György professzor (11. ábra) 1977-től dolgozik a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján, ma a klinika  igazgatója. Doktori disszertációjának címe: „Új kutatási területek a phlebológiában” (1992). Közel 10 éven át volt a Phlebológiai Szekció elnöke. Az ő irányításával bontakozott ki a modern phlebológiai tevékenység hazánkban. Számos tudományos közleménye jelent meg a vénák betegségeiről. Kidolgozta a varicosus vénák lehetséges kialakulásának elméletét. Módosította a Palma műtétet. Az indurált subcutis lemez reszekciójával lehetséges műtéti megoldást javasolt a lábszárfekélyek kezelésére. Többek között irt a mélyvénás rekonstrukciókról, a vénák aneurizmáiról és a vénás rendszerben végezhető stentelésről. Érsebészeti tevékenysége nemzetközileg is kiemelkedő (32). Neki köszönhető, hogy az UIP első európai kongresszusának megrendezését Magyarországnak ítélte.

1987 márciusában a világ 700 vezető phlebológusa találkozott Washingtonban a IV. Európai-Amerikai Vénás Szimpóziumon (33). A kongresszuson Gloviczki a Mayo klinika v.cava rekonstrukcióval kapcsolatos kísérletes és gyakorlati eredményeiről beszélt. Bihari ismertette milyen lehetőségek vannak a törzsvéna megőrzésére a varix műtét során. Sándor a trombózis profilaxis új lehetőségeiről tartott előadást. Bergan professzor külön előadást szentelt Géza de Takats emlékének.

Az NSzK-ban, Aachenben, 1988 szeptemberében, Wienert professzor meghívására, a magyar specialisták (Acsády, Hetényi, Lengyel, Sándor, Takácsy, Várkonyi) a Német Phlebológiai és Proktológiai Társaság 28. Nagygyűlésén tartottak előadást. 1989 novemberében pedig Budapesten, az Interkontinentál Szállóban, a Belga Phlebológiai Társasággal karöltve rendezett a Szekció nagysikerű vénás szimpóziumot. 1989 szeptemberében az UIP 10. világkongresszusán Strasbourgban, majd 1990 novemberében az V. EurópaiAmerikai Vénás Szimpóziumon Bécsben, ugyancsak népes magyar küldöttség vett részt. Az UIP 11. Világkongresszusán, Montrealban, 1992-ben is érdeklődéssel hallgatták a magyar előadásokat. Nem titkolt célunk volt, hogy Kanadában tapasztalatokat szerezzünk a budapesti kongresszus szervezéséhez. Kedves színfoltot jelentett számunkra, hogy W. P de Groot, a neves amerikai phlebológus, Seattle-ben a Svéd Kórház igazgatója, a magyarok nagy barátja, vacsorával látta vendégül a teljes magyar küldöttséget. Az UIP első európai kongresszusát 1993. szeptember 6.-10. között Magyarországon, Budapesten, a Kongresszusi Központban tartotta (12., 13. ábra). Ez volt a magyar phlebológia ezidáig legjelentősebb rendezvénye. A nemzeti szervező bizottság elnöke Acsády György, az elnök helyettese Sándor Tamás volt. A tudományos titkárság tagjai: Hetényi András, Monos Emil, Nemes Attila. A szervező bizottság tagjai: Bihari Imre, Bíró Gábor, Entz László, Fórizs Zoltán, Hrabovszky Tamás, Hüttl Kálmán, Káli András, Kollár Lajos, Mátyás Lajos, Menyhei Gábor, Molnár János, Radó György, Tasnádi Géza, Várkonyi Viktória. A tudományos tanácsadó bizottság munkájában részt vett a világ valamennyi vezető phlebológusa. A kongresszus közel 1000 résztvevője nagy érdeklődéssel figyelte a magas színvonalú előadásokat. Elismeréssel beszélt a kongresszusról többek között A.Davy ( az UIP akkori elnöke), J.Bergan (14.ábra), F.B.Cockett, J.A Dormandy, L.J.Greenfeld, W.Hach, M.Horakova, G.Jantet, D.Negus, A.Nicolaides, H.Partsch, R.Stemmer, H.van der Mollen, J. van der Stricht, L.J.Villavicenzio, L.K.Widmer, V.Wienert. Nagy sikert aratott a Lajosmizsére, a pusztára szervezett kirándulás, csikósokkal, ökörsütéssel, cigányzenével kísért gulyás-partival. A kongresszus 6,5 millió forint nyereséggel zárult, ami hosszú évekig segítette a MAT pénzügyi alapjait. Ismételten hallottam később külföldön: „olyat úgy sem tudunk soha szervezni, mint a magyarok kongresszusa”.

1994 nyarán jelent meg a Magyar Angiológiai Társaság (MAT), később, mint Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) hivatalos folyóirata az „Érbetegségek”. A folyóirat megjelenése Bihari Imrének köszönhető, aki azóta is fáradhatatlan odaadással szerkeszti a lapot (34). Az újságban külön rovata van a vénák betegségeinek. Itt számolt be Acsády a Phlebológiai szekció kezdeti tevékenységéről (35). A cikkek összefoglalói és a képaláírások angolul is olvashatók. Neves külföldi phlebológusok, érsebészek írnak a folyóiratban, mint Andrew Nicolaides, Attilio Cavezzi, Conrad Péter, Dirk Loose, Dormándy János, Gloviczki Péter, José Alemany, Robicsek Ferenc, Sömjén György és Várady Zoltán.

1996-1998 között Hetényi András volt a Phlebológiai Szekció vezetője. Hetényi Andrásnak (15. ábra) szintén jelentős szerepe van a magyar phlebológia megteremtésében. 1982-1985 közt a veszprémi, 1997-ig az ajkai, 2002-ig a székesfehérvári kórház érsebészeti osztályának vezető főorvosa. A vénás betegségek számos kérdésével foglalkozott, így a varicositas patofiziológiájával és diagnosztikájával, a lateralis varicositassal, medencevéna trombózisok műtéti kezelésével, a CEAP osztályozással, a lábszárfekélyek kompressziós    kezelésével.1995-ben Fórizs Zoltánnal könyvet írt az „Angiológiai Doppler diagnosztiká”-ról (36). Ajka a 80-as években a phlebológiai továbbképzés fontos bázisa volt.

1996 májusában a Nemzetközi Angiológiai Unió (IUA) Budapesten tartotta „European Chapter” kongresszusát Dzsinich Csaba és Andrew Nicolaides irányításával. A kongresszus fontos része volt a „Recent Aspects of the Arterial and Venous Thrombosis Symposium”, ahol a neves külföldi angiológusokon kívül Nagy Z., Csiba L., Blaskó Gy., Sándor T., Udvardy M. tartott előadást.

Bihari Imre szervezésében 1997. május 9.-én, Budapesten, a Gellért Szállóban alakult meg a Szklerotizálók Klubja. A kezdeti célok: a szklerotizálás technikájának oktatása, továbbképzése, tapasztalatok cseréje után az előadások témája kibővült, felölelte nemcsak a vénás betegségek kezelésének valamennyi kérdését, hanem a phlebológia határterületeinek (lymphologia, haemostaseológia, mikrocirkuláció, érmalformációk) problémáit is. Bihari Imre szakértő irányításának, szorgalmának, szervezésének köszönhetően az előadásokat mind többen látogatják. A találkozók neve később Phlebológusok és Szklerotizálók Klubjára változott, az összejöveteleket ma a Best Western Hotel Hungáriában tartják. Számos neves külföldi phlebologus tartott élénk vitákkal kísért előadást a klubban, így H. Partsch, Ph. Coleridge- Smith, E. Rabe, A. Cavezzi, D. Creton, N. Morrison, G. Sömjén, P. Conrad, S. Ricci, M. Watkins, J-Ch. Wollman, Z. Várady, F. Zernovitzky.

1999-ben Sándor Tamás vette át a Phlebológiai Szekció vezetését, aki a szekciót 2006-ig irányította (16. ábra) Magam 1963 óta dolgozom a Kútvölgyi úti Központi Állami Kórházban, mint sebész főorvos, később kórházigazgató, ma szaktanácsadó a II. Sebészeti Klinikán. Kutatási területem a vénás thromboembóliák profilaxisa, diagnosztikája, epidemiológiája, az utazási trombózis, a krónikus vénás betegség aspektusai. Számos tudományos közleményem jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban (37, 38) és 6 könyvfejezetet írtam. A Semmelweis Egyetem doktori iskolájának, specialis kollégiumának előadója vagyok.

2004-ben megjelent Bihari Imre könyve: a „Visszérbetegség és kezelése”(17. ábra). A könyv nemcsak az elméleti alapokat és a modern műtéti kezelést ismerteti, hanem a családorvosokat is tájékoztatja az életmód, a gondozás és a konzervatív kezelés új lehetőségeiről (39). Bihari a (18. ábra) Szabolcs utcai Orvostovábbképző Egyetem Sebészeti Klinikáján kezdte pályafutását, majd ugyanott a Szív- és Érsebészeti Klinikán volt egyetemi docens. Munkássága a phlebológia és lymphológia csaknem minden kérdésére kiterjed. Kutató munkája során igazolta, hogy bizonyos típusú seprűvénák kialakulását A-V shuntök okozzák. Ugyancsak bizonyította, hogy megfelelő vizsgálati eredmények esetén elzáródott mélyvénák mellett is lehet visszérműtétet végezni. Elsők között alkalmazta az országban a Smetana-kést és a lézeres visszérműtétet. A szklerotizáció első számú szakértője Magyarországon (40), szkleroterápiás kurzusok gyakorlati oktatója. Bevezette hazánkban a korszerű habszkleroterápiát. Alapító-főszerkesztője az „Érbetegségek”-nek. Létrehozta a „Szklerotizálók Klubját”. Megszervezte és vezette – Menyhei Gáborral együtt, a „Krónikus Vénás Elégtelenség Első Közép-Európai Konferenciáját”, Visegrádon, 2006-ban. Radó Györgyöt követően a magyar phlebológia fejlődésének legaktívabb segítője.

Az ezredfordulón a belgyógyászati angiológiai és phlebológiai tevékenység szervezésében, kutatásában Meskó Évának és Pécsvárady Zsoltnak volt kiemelkedő szerepe. Számos tanfolyamot szerveztek, továbbképző előadást tartottak, tanulmányt írtak. A tudományos képzést jelentősen segítette Meskó Éva három könyve („Belgyógyászati Angiológia”1999, Pécsvárady és Farsang szerkesztésével  közösen,  „Vascularis  Medicina”  2004, „Érbetegségekről mindenkinek” 2004). Pécsvárady Zsolt gyógyító-, kutató-munkássága nemzetközileg is elismert. Pécsvárady tagja a Nemzetközi Angiológiai Unió (IUA), a Közép Európai Vaszkuláris Unió (CEVF) és az Európai Vaszkuláris és Nevelési Organizáció (VAS) vezetőségének. Az alaptudományok jelentősen segítették a vénás betegségek gyógyítását a gyakorlatban.

Monos Emil (13. ábra) a vénás rendszer élettanának világszerte ismert kutatója. Leírta a vénás tónus normális és kóros szabályozási folyamatait. Elsőként bizonyította, hogy az egészséges végtagi vénák hemodinamikai terhelésre miogén kapacitás autóregulációval, vagy érspazmus ellen védő mechanizmusokkal reagálnak. Újabb kutatásai a tartós gravitációs terhelésváltozáshoz történő adaptáció törvényszerűségeit, az ortosztatikus toleranciát támogató végtagi vénás mechanizmusokat elemzik. Eredményeire nemzetközi tankönyvek hivatkoznak (41).

Mózes Géza jelentős új megfigyelésekkel járult hozzá a lábvénák anatómiai leírásához, a vénás rendszer új nomenklatúrájához (42). Sajnálatos korai halála miatt ezirányú kutatásai abbamaradtak.
A nyirokutak betegségeinek kiemelkedő hazai szakértője Földi Mihályt követően Daróczy Judit, aki tanulmányaiban a vénás- és nyirokkeringés szoros összefüggését hangsúlyozza („krónikus limfo-venosus elégtelenség”). A nyiroködéma klinikai formáiról, a kezelés és gondozás elveiről írt könyve nemzetközi viszonylatban elismert összefoglalás (43). Az utóbbi időben Szolnoky Győző szerzett nemzetközi elismerést a hazai lymphológiának.
A vénák fejlődési rendellenességeivel kevesen foglalkoznak. Tasnádi Géza (19. ábra) tanulmányaiban, hazánkban egyedülállóan foglalta össze az artériás és vénás diszpláziák osztályozását, klinikumát, valamint a gyermekkori vénás betegségek, vénás trombózisok kezelését (44). A Vaszkuláris Anomáliák Nemzetközi Társaságának (ISSVA) vezetőségi tagja. Megszervezte és nagy sikerrel vezette az ISSVA 10. jubileumi kongresszusát Budapesten, 1994-ben.
A 90-es évek végén egy fiatalabb orvos generáció kapcsolódik be a phlebológiai munkába, többek között Budapesten Vallus Gábor, aki rendszeresen szervezi a balatonkenesei „Fiatal Angiológusok Fórumát”. Szokoly Miklós pedig a szlerotizációs kezelés jeles specialistája. Hunyi László a sperűvénák eltüntetését oxigén-ózon gázkeverék alkalmazásával végzi. A bőrgyógyászati phlebológia kiemelkedő képviselője Hunyadi János, Molnár László, Baló J. Mátyás, Török László és Dobozy Enikő. Figyelemreméltó phlebológiai tanulmányokat írnak Farkas Katalin, Kristóf Vera, Landi Anna, neves belgyógyász angiológusok. Jeles angiológus és phebológus Szombat helyen Riba Mária. Szabó Tamás a klasszikus varicectomia specialistája, akinek a CHIVA eljárásokkal is van tapasztalata. Nagykanizsán Vizsy László, hazánkban az elsők között végzett kryovaricectomiát. Rozsos István Magyarországon először végzett lézeres varicectomiát Pécsett és Kaposváron. Sopronban pedig Fürtös András elsőként radiofrekvenciás visszérablációt. Szegeden Sipka Róbert végezi ezt a beavatkozást.

A magyar szakemberek sokat köszönhetnek a phlebológia és érsebészet világon mindenütt elismert két kiemelkedő személyiségének, Gloviczki Péternek és Várady Zoltánnak akik számos tekintetben segítik munkánkat.
Gloviczki Péter (18. ábra) Soltész Lajos tanítványaként kezdte pályáját, ma az Egyesült Államokban, Rochesterben, a Mayo Klinika vezető érsebész professzora, a Gonda Vaszkuláris Centrum igazgatója, az American Venous Forum 15. elnöke (45). Munkássága a vénás sebészet teljes palettájára kiterjed. Gloviczki Péter szerkesztette a vénás betegségek és rendellenességek összefoglaló modern kézikönyvét. A könyv, ami 2009-ben már 3. kiadásban jelent meg és tartalmazza a bizonyítékokon alapuló orvostudomány alapján az American Venous Forum ajánlásait - a világ phlebológusai   számára alapvető munka (46).

Várady Zoltán (20. ábra) útja a Budapesti Anatómiai Intézetből, a miskolci csont sebészeti osztályon át vezetett a Frankfurti Egyetem Sebészeti Klinikájára. 1979-ben nyitotta meg speciális véna-klinikáját Frankfurtban. Mindenütt a világon alkalmazzák a róla elnevezett műtétet és műszerkészletet (47). A vénás betegségekről  minden évben  tudományos tanácskozást rendez Frankfurtban, ami valóságos „mini-világkongresszusnak” számít.
Meg kell említenünk, hogy Ausztráliában Conrad Péternek és Sömjén Györgynek, Dél-Amerikában Várnagy Róbertnek és Komlós Péter-Pabló-nak van a helyi, ill. a nemzetközi phlebológiában is kiemelkedő szerepe.

Hazánkban a rendszerváltással együtt járt a társadalmi-gazdasági átalakulás. Az egészségügy átrendeződése az angiológiai ellátást is befolyásolta. Az artériás és vénás betegségek kezelése tovább modernizálódott, ugyanakkor a terápiás gyakorlat egymástól eltávolodott. Az artériás betegek ellátása kötelező állami feladat maradt. Ezeket a betegeket olyan orvosok gyógyítják, akik folyamatosan a finanszírozás, az ágyszám leépítés gondjaival küszködnek. A vénás betegségek gyógyításában ezzel szemben, a magánvállalkozás, az ambuláns és egynapos sebészet került előtérbe. A phlebológusoknak a praxis-építés, az önálló finanszírozás és az adózás nehézségeivel kell szembenézniük. A változások ismeretében, Bihari, Menyhei és Sándor kezdeményezésére a MAÉT vezetősége elhatározta, hogy aktivizálja a phlebológiai munkát, átszervezi a Phlebológiai Szekciót. 2007-ben a szekció elnökének Menyhei Gábort választották, aki országos szinten irányítja és szervezi a képzést és továbbképzést, a tanfolyamokat, konferenciákat (48).

Menyhei Gábor (21. ábra) phlebológiai tevékenysége a nagymultú pécsi érsebészeti iskolához kapcsolódik. Hosszabb angliai tanulmányutat követően tért vissza a Pécsi Egyetemre. Ma az érsebészeti tanszék tanszékvezető igazgatója. A vénák betegségeivel kapcsolatos munkássága során többek között dinamikus izotóp venographiával vizsgálta a femoro-ileo-cavalis vénarendszert. A kryovaricectomia hazai úttörője (49). Foglalkozott az endoszkópos perforáns disszekció kérdéseivel valamint ennek az izompumpa-működésre kifejtett hatásával, továbbá a paratibialis fasciotomiával, a Palma-műtéttel és a v. cava plicatióval (50, 51). Nemzetközileg elismert érsebész, az Európai Vénás Fórum alapító tagja. Menyhei Gábor munkáját a szekció újonnan választott vezetősége támogatja, amelynek tagjai: Bihari Imre, Dobozy Enikő, Pécsvárady Zsolt, Sándor Tamás és Vallus Gábor. Tanácsadóként segíti a vezetőséget Acsády György és Dzsinich Csaba (22. ábra). A Klub neve is megváltozott: az új név „Vénás Fórum”, amelyet változatlanul a klub alapítója Bihari Imre irányít. Ez már a magyar phlebológia új fejezete.

Irodalom

  1. Vas Gy., Hidvégi J.: Balassa érsebészeti munkásságáról. Orv. Hetil.124:709-11. (1983)
  2. Elischer E.: A visszértágulatok befecskendezéssel való gyógyításáról. Orv. Hetil. 66:560-63. (1925)
  3. Verebély T.: Sebészklinikai előadások. Magyar Orvosi Könyvkiadó, Budapest, 1943.
  4. Prochnow F.: Thrombosis és embolia. Egyetemi Nyomda, Budapest,1937.
  5. Kuzmik P.: A tágult gyűjtőerek percutan körülöltése. Orv. Hetil. 53:943-44.(1909)
  6. Novák E.: Sebészeti műtéttan. Eggenberger féle könyvkereskedés (Rényi Károly), Budapest, 1947.
  7. Bugár-Mészáros K.: Az érbetegségek diagnostikája, kór- és gyógytana. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest, 1944.
  8. Bugár-Mészáros K., Okos G.: Anticoagulant therapy of phlebothrombosis and thrombophlebitis. Acta Med. 16:313-17 (1960)
  9. Bergan, J.J., Yao, J.S.T.: Geza de Takats: biography and bibliography. In: Venous Problems. Eds.: JJ.Bergan, JST.Yao, Year Book Medical Publishers, Chicago, London, 1978, pp.587-602.
  10. De Takats G.: The Subcataneous use of heparin. A summary of observations. Circulation 2: 837-848 (1950)
  11. Rubányi P.: A fossa ovalis anatómiája. Acta Chir. 1:48-52 (1948)
  12. Balás A.,Görgő P.,Ránky L.,Stefanics J.: A phlebographia jelentősége. Magy. Radiol. 25:84-86 (1951)
  13. Balás A., Stefanics J.,Ránky L.,Görgő P.: Klinik und Behandlung des Paget-Schrötterchen Syndrome. Chirurg 24: 6-10 (1953)
  14. Rajka Ö., Korossy S.: Neuroangiosis cruris hemosiderosa. A lábszárfekély aetiológiája. Orv. Hetil. 95:57- 61 (1954)
  15. Okos G., Sas G.: A sclerotizáló kezelés szerepe a phlebothrombosisok kifejlődésében. Orv. Hetil. 107:107-110 (1962)
  16. Nemes A., Soltész L.: Érsebészeti vezérfonal. Medicina,Budapest,1980, 224-25.
  17. Petter O.: Szkleroterápiás szempontok. Bőrgy. Vener. Szle. 60:63-69 (1984)
  18. Bihari I.: Tapasztalatok az alsó végtagi visszérbetegség injekciós szkleroterápiájával. Magy. Seb. 38:163-170 (1985)
  19. Bihari I.: Az alsó végtagi varicositas kezelése szkleroterápiával és műtéttel. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1987.
  20. Vas Gy.: Az alsó végtag vénás betegségei. Medicina, Budapest, 1963.
  21. Flórián E., Károlyi I.(szerk.): A dermato-venerológia haladása.17.kötet. Orsz.Bőr-Nemikórtani    Intézet kiadványa. Budapest,1973.
  22. Sándor T.: A posztopertaív thromboemboliás szövődmények megelőzése kis dózisú subcutan heparinnal. In: Az Orvostudomány Aktuális Problémái.38. kötet. Szerk.:Káldor A.,Gergely J.,Kulka F. Medicina, Budapest,1980, 99-143.
  23. Sándor T.: Kis molekulasúlyú heparinok – az első 12 év. Érbetegségek 6: 37- 44 (1992)
  24. Radó Gy.: Gezielte Kompression der Faszienlücken. Vortrag auf dem Perforantes –Symposium der Österreichischen Gesellschaft für Angiologie.Wien, 1979.
  25. Radó Gy.: Zur Gesichte der Ungarischen Phlebologie nach dem 2.Weltkrieg. Phlebol. u. Proktol. 16:215-217 (1987)
  26. Várkonyi V.: A lábszárfekély differenciál diagnosztikája. Érbetegségek 1(1): 37-40 (1994)
  27. Várkonyi V.: Lábszárfekély. Atlasz gyakorlóorvosoknak. Medicina, Budapest, 2008.
  28. Sándor T.: Medence-vénás szimpozion Ausztriában. Orv. Hetil. 122:287-288 (1981)
  29. Nemes A., Szabó I.: Hasznos tanácsok visszérbetegeknek. Medicina, Budapest, 1985.
  30. Sándor T.: Union Internationale de Phlebologie. First United Kingdom Meeting. Orv. Hetil. 126: 903-904 (1985)
  31. Nemes A.(szerk): A vénák betegségei és kezelésük. Medicina, Budapest, 1986.
  32. Acsády Gy.,Nemes A.: Az érsebészet tankönyve. Medicina, Budapest, 2001.
  33. Sándor T.: IV. European-American Symposium on Venous Diseases. Orv.Hetil.129:355-356 (1988)
  34. Bihari I.: Egy folyóirat szerkesztésének tapasztalatai. Érbetegségek 11:79-81 (2004)
  35. Acsády Gy.: A MAT Phlebologiai Szekciójának tevékenysége megalakulásától napjainkig. Érbetegségek 2(2):32-33 (1995)
  36. Fórizs Z., Hetényi A.: Angiológiai Doppler diagnosztika. Springer, Budapest, Heidelberg, 1995.
  37. Sándor T.: Travel thrombosis: Pathomechanisms and clinical aspects. Pathophysiology 15: 243-252 (2008)
  38. Sándor T.: Krónikus vénás betegség – ahogy ma látjuk. Orv. Hetil. 151: 131-139. (2010)
  39. Bihari I.: Visszérbetegség és kezelése. Á+B kiadó, Budapest, 2004.
  40. Bihari I.: Az alsó végtagi varicositas injekciós sclerotherapiája: 25 év és 115 000 injekció tapasztalata. Orv. Hetil. 148: 51-58 (2007)
  41. Monos E.: A vénás rendszer élettana. Semmelweis kiadó, Budapest, 2010.
  42. Mózes G., Gloviczki P.: New discoveries in anatomy and new terminology of the leg veins: clinical implications. Vasc.Endovasc.Surg. 38: 367-374 (2004)
  43. Daróczy J.: Nyirokoedema. K.u.K. Könyv és Lapkiadó, Budapest, 2009.
  44. Tasnádi G.: Érfejlődési rendellenességek, érbetegségek gyermekkorban. In: Vascularis Medicina. Szerk: Meskó É. Therapia kiadó, Budapest, 2004, 228-235.
  45. Gloviczki P.: Vénasebészet – a mostohagyermekből partner lett. Érbetegségek 11:33-46 (2004)
  46. Gloviczki P. (ed): Handbook of Venous Disorders. Arnold, London, 2009.
  47. Várady Z.: Az esztétikus visszérműtét technikája. Érbetegségek 1(2): 29-33 (1994)
  48. Bihari I., Menyhei G., Sándor T.: A hazai phlebológia átalakulása – Tíz éves a Szklerotizálók Klubja. Érbetegségek 14: 153-157 (2007)
  49. Menyhei G., Zs. Gyevnár, E. Arató, O. Kelemen, L. Kollár: Conventional stripping versus cryostripping: a prospective randomized trial to compare complications and change in quality of life. Eur. J. Vasc. Endovasc. Surg. 35: 218-223 (2008)
  50. Menyhei G., Hardi P.,Szabó M., Kollár L.: Lábszári izompumpa-funkció vizsgálata endoszkópos perforáns dissectio után. Orv. Hetil. 35: 1827-1831 (2005)
  51. Menyhei G., Szabó M., Kollár L.: Palma műtétek késői eredményei. Orv. Hetil. 36:1713-1717 (1995)

Dr. Sándor Tamás
Semmelweis Egyetem, II.Sebészeti Klinika
H-1125 Budapest, Kútvölgyi út 4.
e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Megjegyzések:

A cikk elküldését követően a MAÉT Budapesti Angiológiai Napokon összehívott közgyűlése, majd tisztújító vezetőség ülése Bihari Imrét választotta a Phlebológiai Szekció új elnökének.
Megdöbbenve értesültünk arról, hogy Szabad Gábort, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati Klinikájának adjunktusát, aki a krónikus vénás elégtelenség és lábszárfekély kezelés nemzetközleg elismert szakértője, Etiópiában terroristák meggyilkolták. Emlékét megőrizzük.
Jelen összefoglaló az Érbetegségek 2012/1. számában megjelent cikk alapján készült.